FEGYVERNEKI GERGŐ - költő, újságíró honlapja

Verseim:

Fegyverneki Gergő: Ébredés

- Viktóriának -
Fáradt vagy édes,
mint a kora reggeli kakaó.
Vagy avarból kiugrasztott
prémes kis nyúl.
Mert én vagyok a bűnös, te a bűn.

Fegyverneki Gergő: Mellérendelődve

Összetett
- Viktóriának -
Kapcsolatunk bizonyos,
hiszen belőled következek,
hogy aztán folyton magyarázkodj,
s te belőlem következel,
hogy aztán folyton csak magyarázkodjak,
mert örök ellentétben feszülünk,
mint nő és férfi között az lenni szokott,
ha választani kell,
mikor korán csenget a postás,
a takaró alól vajon ki kel.

Fegyverneki Gergő: Psyche transzformációjának vágya

Viktóriának
– óhajtó módban –
Elmebeteg Pygmalianok pedig vannak
akik képesek felülírni az idegrendszer
unalmas útvesztőit
billentyűimet verem éjjel-nappal
hogy a folyadékkristályos térből
parfümös delejeddel
előállj és azt mondd:

itt vagyok...

Fegyverneki Gergő: Fragmentum

Megtudni hogy ki vagyok
Eltáncolni saját táncom
Saját lábamon
Megenni az én kenyerem
Meginni az én borom
Megcsókolni az én szeretőm
Meglelni az én ágyam
Megtudni
A rejtett titkom
Mi is az én végzetem
Megtalálni a galambom
Meglátni a farkasom
Mezítláb tűzben táncolva
Nagyokat nevetni
Talán soha nem lehet
Miénk ez egész szelet

Fegyverneki Gergő: Profán apoteózis

Egy jól artikulált mosoly tőled
s a bölcsődeszagú emlékek között
előjönnek a mínusz-huszonegynyi
önnélküli percek:
gagyogás, gügyögés, ragyogás...
Újraaktualizált gyermekkoromban
nyújtod felém kezed:
hopszolunk
s lepkeszárnyú szoknyádtól
szétlebbenek a gennyes percek.
Fáradok. Melleid közé hajtom
huszoneggyel terhelt fejem
s ott élem tovább
a csurgatott nyálú éveket

Fegyverneki Gergő: Posztmodern szerelem

- Egy viasztáblába írom történetünk -
Szólt az SMS: nagyon hiányzol, Cica!
Még egy hete a kedvencemet főzte
S mikor nála aludtam,
Még fogkefét is vett,
Hogy mindig vele legyek…
Azután a bizonyos éjszaka után pedig
Már azt mondta:
Nem szeretlek!
Látjátok feleim:
Kidobott. Megcsalt.
Már egy hete csak arra gondolok,
Mikor röpült felém serényen,
Ölébe kapott és ringatott.
Jaj. Nincs már:
- Akár az elillanó álom -
Összedőlt a kincstár.
És nincs rózsás labyrinth
És sehol sem lengedez az az átok zaphyr,
Mert nem jön értem az egyetemre,
Nem gördül be az a … Toyota,
Hiába is várom…
És én tojok a
Közönyre, hogy senkit meg nem
Hat a szemeimet borító özvegyi fátyol,
De, óh, e placcnak rijjadó Leánya!
Sokszorozd meg fájdalmam,
És ordítsd szét világ tengerén:
Pajkos hattyúi arcunk lassan
Végképp elmerül a beígért hullámokban
Ó sírok, sírok,
Mint még nem sírt senki soha,
Mert ne kérjétek tőlem,
Hogy elfojtódjak.
Itt ülök bús düledékeimen
Azon gondolkozván:
Miképp fajul
Lángoktól ölelt kis hazánk –
Isten, légyszi, áldd meg a Magyart!

Copyright - www.webleg.hu